nyarals fejlc

New York-i történetek

Mindannyian szeretjük a meséket. Főként, ha azok a mesék elvisznek minket érdekes vidékekre. Engedjék meg kedves olvasóim, hogy New Yorkról meséljek önöknek. A városról, amely sohasem alszik.

New York az „Amerikai álom" fővárosa, egyszerre édes és keserű, zajos és hatalmas. Olyan hatalmas - tartja a mondás-, hogyha a Wall Street egyet tüsszent, a tokiói, frankfurti és londoni tőzsde is náthás lesz.

Money, money, money..., énekelte Liza Minelli egykor, a világhírű Kabaré című musical bemutatóján a Broadway-n. S milyen igaza volt. Hiszen egy kis zöld papírdarab, a dollár tartja mozgásban New Yorkot, sőt az egész világot. Amerikában a munkának becsülete, és az érte kapott pénznek értéke van. Már a gyerekek megtanulják érezni a pénzkereset fontosságát. Ezért gyakori, hogy viszonylag jómódú szülők elküldik a gyerekeiket például újságot kihordani az iskolai szünetben, hogy tanulja meg a gyerek becsülni a pénzt a későbbiek során. Donald Trumpról, New York egyik leggazdagabb üzletemberéről az a legenda járja a városban, hogy azért tudta megsokszorozni a családi vagyont, mert példát vett édesapjáról, aki a történet szerint minden nap kerékpárral elhajtott a New York-i metró épületéig, ott leláncolta a járgányt, majd felszállt a metróra és bement a Wall Streetre pénzt keresni.

A város forgatagában Manhattan, olyan, mintha egy óriási parti színhelye volna. A tereken utcai muzsikusok zenélnek. Komikusok, bűvészek, pantomimesek lépnek fel az utcákon. Egyszóval hatalmas a nyüzsgés. A várost a pénz mozgatja. Erre az egyik legérdekesebb példa a Bronx fölött található Cloisters, azaz a Kolostor. A Washington hídra néző épületegyüttes, amely 1934-1938 között épült, négy középkori (!) francia és spanyol kolostor részleteit foglalja magában. A gótikus és román építészeti elemeket hordozó épület, a körülötte található kertekkel együtt jó példája, milyen vehemenciával vitték át az Újvilágba az európai építészeti kultúra emlékeit. John D. Rockefeller pénzén kerültek át New Yorkba az épületek, úgy, hogy az épület köveit beszámozták és így eredeti állapotában fel tudták állítani a kolostort.

A világvárost kettősség jellemzi. A hatalmas csillogó-villogó felhőkarcolók, üvegpaloták világát felváltja a kopott utcák, koszos, büdös szeméttárolók lehangoló látványa. Érdekes, hogy a hatalmas modern felhőkarcolók között, több helyen mintegy átmenetként régi, század eleji alacsony házak, raktárépületek találhatók. A legtöbb ilyen épület már régóta üresen áll, amiről a bedeszkázott ablakok tanúskodnak. Az ilyen elhagyatott épületek tulajdonosa rendszerint vár egy multinacionális cég megfelelő ajánlatára. Azt kellene mondanom, hogy ridegek és barátságtalanok a felhőkarcolók, de még sincs ilyen érzése az embernek, mert a folyton nyüzsgő, lüktető város ellensúlyozza a minden melegséget nélkülöző épület monstrumokat.

Úgy érzi az ember mintha már végig sétált volna a Fifth Avenue híresebbnél híresebb üzletei előtt, látta volna az egyedülálló ékszerészek utcáját, illetve evett volna már egy hot-dogot a Times Square-en. Ez a de ja vu érzés a mérhetetlenül sok amerikai film, sorozat elmaradhatatlan hatása. A Lexington Avenue-n történt, az 52. utca magasságában, hogy egy metrószerelvény szele Marilyn Monroe fehér szoknyáját felkapta. Az, Az átkozott hetedik év című film, amelyből ez a híres jelenet származik Monroet halhatatlanná tette. De ez a film csak egy a sok ismert New Yorkban játszódó történet közül.

Sokan emlékszünk a Keresztapa, A taxisofőr , A francia kapcsolat és a King Kong egy-egy jellegzetes jelenetére. Ezért tapasztalható New York utcáit járva az a hihetetlen érzés, hogy bár nem ismerjük, mégis közelinek, ismerősnek érezzük. A világon nincs még egy hely, amely ennyire híján volna a szentimentalizmusnak, és mégis minden látogatóját rákényszeríti, hogy érzelmet tápláljon vele szemben. New York az élő legenda erősen megosztja az embereket. Vagy vonz, mint a mágnes, vagy masszívan elrettent. A két szélsőség között, pedig nincs sok út.

New Yorkban sétálva nem szabad elmennünk szó nélkül a Trinity Church azaz a Szentháromság Templom mellett. Ez New York legöregebb temploma, és a mellette található mintegy kétszáz éves temető nem mindennapi látványt nyújt a hatalmas felhőkarcolók árnyékában. A templom ajtaján említést érdemelnek a bronz domborművek, melyek többek között Colombuszt ábrázolják, amint téríti az őslakó indiánokat. Szóval érdekes, sokszínű és nyüzsgő, de elég koszos város New York a világ fővárosa.

Az amerikaiak büszkék a hazájukra, zászlójukra és címerükre. Olyannyira, hogy szinte minden épület fel van lobogózva, s számtalan gépkocsin is lobog a csillagos, sávos zászló.
Mint ahogy az egész világ, természetesen New York is megváltozott 2001. szeptember 11.-étkövetően. Az egykori ikertorony helyén tátongó mély gödör szomorú mementó a körülötte csillogó, fényes épületek árnyékában, emlékeztetve az erőszak és a terror áldozataira.

New York egyszerre ámulatba ejtő és félelmetes. Este végigsétálni a Brooklyn híd fapallóján és látni Manhattan káprázatos fényeit, majd lemenni az aluljáróba és hallgatni a Keresztapa című film slágerét egy vak szaxofonos előadásában éppúgy felejthetetlen, mint a Washinton Square diadalíve alatt elsétálva élvezni a Soho igazi fekete jazz muzsikáját. De a felhőkarcolók árnyékában, az arctalan tömeggel sodródva, olykor magányosnak érzi az ember magát. Ilyenkor hiányzik Budapest.

Nyaralás | Adatvédelem | Oldaltérkép
honlapkészítés | Keresőoptimalizálás
Weboldalunk további használatával jóváhagyja a cookie-k használatát az adatvédelmi nyilatkozatban foglaltak szerint.