nyarals fejlc

Szibéria Hakaszija és Tuva

Csadanból indultunk:
Voltunk az Arzsannál, ez egy forrásvíz. Oda szoktak menni az emberek sátorral, regenerálódni, pihenni. Sokan vannak ott.

Minket azért vittek, mert van ott két jurta, és szerettük volna megnézni. Mikor megláttuk a járművet, gyorsan megpróbáltuk lebeszélni őket, hogy azzal menjünk. Ugyanis egy teherautó volt, ami nem lett volna baj addig, míg nem derült ki, hogy a tetején kell utaznunk. Ez még mindig nem lett volna tragédia, ha nem derült volna ki számunka, hogy oda fel kell mászni. De kiderült... És meggyőzhetetlenek voltak. Felszállás után elindultunk. Semmit sem tudtunk, hogy kikkel, hova megyünk. Bár ez elég gyakori volt, nem rázott meg. Akkor viszont kezdett gyanússá válni a dolog, mikor már a harmadik ház előtt álltunk meg és egyre többen voltunk az autó tetején. Folyamatosan pakoltak fel számunkra oda-nemillő dolgokat: termoszt, bográcsot, takarókat és egy rakás zsákot... Mindenesetre odáig fajult a rámolás, hogy 35-en voltunk, és a csomagoktól nem tudtunk megmozdulni.

Ez azért rám, annyira nem vonatkozott, mert kellőképpen előrelátó voltam, és egy remek helyet készítettem magamnak.

Ez az élmény, mármint a teherautó tetején utazni, a legjobbak, közé tartozik. Mentünk hegyen-völgyön, sziklákon, elképesztő emelkedőkön és földúton vele. Néhány ág becsapott, de ennél nagyobb gondunk nem volt és az autónak sem. Kiszállás után kipakoltak mindent, mert mint kiderült, ők is jöttek, csak ők nyaralni. Mi csak egy kicsit maradtunk, megnéztük a jurtákat, amiktől azt hiszem többet vártam. Szépek voltak, de nem tudom mire számítottam. Természetes volt számomra, és nem volt meglepő. Az emberek már csak nyaralóként használják a jurtát, helyenként a kertben is van, a ház mellett. Szertartás-jurtát nem láttunk, pedig az, jó lett volna. A táj itt is gyönyörű, tiszta és érintetlen.

Nemsokára indultunk vissza. Most csak hárman voltunk a kocsi tetején, de így sokkal nehezebb volt az utazás. Kényelmesen beültem leghátulra a földre, gondoltam, nekem lesz a legjobb helyem Ez egészen az indulásig tartott, majd az első bokor elhagyása után felhagytam ezzel az elgondolással, miután kapaszkodni sem tudtam, úgy rázott a kocsi. Udvarlóm ismét helytállt, így előre tudtam menni, ahol meg lehetett kapaszkodni. Most azokon az emelkedőkön mentünk, ahol idefele felfelé... Életveszélyes volt. És jött egy aprócska bökkenő, miszerint egy traktor is azon az úton volt, mint mi, szemben. Baloldalunkon egy magas domb oldala volt, jobboldalunkon, pedig egy szakadékhoz hasonlító lejtő, az út viszont nem 6 sávos volt... Úgy döntöttünk, hogy félreállunk, aminek az lett a következménye, hogy félig leborultunk az útról.

Egy idő után már csak én kísértem figyelemmel fentről az eseményeket. Megközelítőleg negyed órás kísérletezés után, ismét el tudtunk indulni. Nem sokára kiértünk a betonútra. A kocsi tetején legelöl álltunk és 80 km/h-s sebességgel „száguldottunk”. Ez, fentről érezvén valóban száguldásnak hatott.”

Dél-Szibériáról van szó, Mongóliától északra, nagyon közel a határhoz. Hakaszija és Tuva államban voltam.

Hatalmas érintetlen területek vannak. Hegyeket nem láttam, inkább dombokat, melyeknek a formája is egész más mint itthon. Ezeken a területeken vannak kurgánok, melyek 4000-5000 éves temetkezési helyek. A legnagyobb ilyen kőépítmény a Szarbi kurgán. Nagy dombok kövekkel körülvéve.

A városi autósforgalom csekély, városon kívül meg szinte nincs. Állatok vannak. Sok sas, és birka, akár az utat is keresztezik csordákban percekig, míg átérnek egészen a túloldalra. De nem jelentenek veszélyt, mint, ahogy ránk nézve a sasok sem.

7 sámánközpont van a környéken, ami szintén érdekességként szolgál és a kíváncsiabbak gyógyításra természetesen be is jelentkezhetnek.

Abakánban (Hakaszija fővárosa) nagy Lenin szobrot láthatunk és egyéb szocializmusból megmaradt falfestményt.
 
(Ez 2 rövid történet az útinaplómból, amiben van még több ehhez hasonló. 5 hétig voltam Szibériában, ami belátom nem egy üdülőparadicsom, de most ezt az írást küldöm el és ha szükséges küldök még, akár az egészet is (kb. 17 oldal).  Kicsit átfogalmazva meglehet oldani úgy, hogy az emberek ne csak az én saját történetemet olvassák, hanem ugyan az én történetemet olvasva, de kicsit „hivatalosabb, tudományosabb” információt kapjanak. Bevallom, erre a helyre elég nehéz úgy gondolni, mint az üdülni vágyók paradicsomára, merthogy nem az, de nyugalom van bőven – városon kívül.)
Nyaralás | Adatvédelem | Oldaltérkép
honlapkészítés | Keresőoptimalizálás
Weboldalunk további használatával jóváhagyja a cookie-k használatát az adatvédelmi nyilatkozatban foglaltak szerint.